Alkonyi érzés
Ámulva csodálom
Ezt az izzó végtelent,
Mi vegyül lilával,
Vörössel, sárgával.
Széppel, jóval, Istennel,
S megnyugszom.
Miközben elmerengek,
Mily nagy is, aki ott fent
Irányít. De ki ő?
Nem számít.
A felhőit- nyugodt
Birkáit terelgeti ő.
S rendre fejére száll
Az alkony-koszorú.
Halk utazók ott fenn,
A csónak-csodák,
Nem vagyok szomorú.
Mert úgy érzem,
Elhalványul minden bú.
Érzékien, lágyan fested
Narancs- bársony tested
Szemembe és szívembeâ026
Elzárlak magamnak
Örökre.
~~~
Ma-pillanat
Ringó tó sodor
a jégmező alatt.
Vörös mámor-bor,
hozzá vad falat.
Keserű a latyak,
forró még a kávé.
Süvítő szélutak:
a pillanat a máé.
Dermedő viasztócsa
az ásító, szürke kedv.
Lomhán battyog az óra:
és méz-álom illata leng.
~~~
Ébredj, tavasz!
Ébredj, tavasz!
Sűrű tél-arcról
Már nem havaz.
Víg cinege dalol.
Varázs tapsodra
Nyíljon hóvirág,
Tulipán, Ibolya.
Bimbósak a fák.
Téli latyak-tócsa
Az olvadás vize.
Világutazó gólya
Visszarepül ide.
Ez évszak bájjal
Suttog- ravasz.
Elbújik hamar:
Sértődős kamasz.
Majd visszatér:
Szerelem hurrikán.
Illó gyöngyfüzér
Szélfútta magány.
Ébredj, tavasz!
Lélekre gyógyír.
Meleged áraszd,
Arcon csók-pír.
~~~
Aranyeső
Angyal állt a kertben,
S bizony már unta
Hogy észrevehetetlen,
- Csak a havat tartja,
Mikor: magába süppedő,
Szürke, kietlen a táj.
Megfagy a tér, az idő,
Magányos a határ.
Homlokon csókolja
Gyermekét a Nap,
A tavasz lágy hangja
Tisztító esőt hívogat.
Elolvadó fehér takaró,
A lány haja aranysárga.
Madarak kedves dala ró
Vidámságot üde arcára.
Díszes koronaként ragyog
Fölé a pompás szivárvány,
Némán ülök. Itt maradok,
Annyira lenyűgöz a látvány.
~~~
Tavaszi zsongás (haikuk)
Izzó Napkorong
Perzselő tüze hozzád
Fényesen ragyog.
Madarak szállnak,
Csiripelésük benned
Egész nap árad.
Aranyeső-ág
Jég-tested átöleli,
Lassan kiolvadsz.
Kék ibolyák,
Fehérkés hóvirágok
Isszák nektárod.
Pillangó szárnyal,
Zümmögő méhek hada
Kering az égen.
Orrodban jácint,
Gyengélkedő fűmező
Csókolja lábad.
~~~vissza~~~