Egy pillantás

Egy pillantás volt tőled csupán,
s elvesztem szemed tükrében,
szívem nyitott könyv lett előtted,
átnyújtom, olvass kedvedre.

Hajolj a lapok fölé,- és olvass !
benne rejlik mit hoz a holnap,
csupa örömet szép szót,
vagy bús keserű harangszót.

Ahogy a folyó halad medrében,
szemem, s szívem követ téged,
az idők kezdetétől kereslek
és örömmel suttogom neved.

Fohászként hagyja el ajkam,
amikor szerelemre hívlak,
ha indul érted a vágy gondolata,
megperzsel körötted az izzás lángja.

~~~

Elhaló sikoly

elhaló sikolyok,
ziháló lélegzetek,
csak testünk simulása
hallatszik a
forró csendben,

vágyunk tébolyult
imáját álmodva
válok eggyé veled,
kezem kezed lesz
s elpihen testeden,

majd felbátorodva
indul útjára
felfedezni, a
pillanatban rejtező
örömök forrásait,

először csak
lágyan simogat,
majd egyre gyorsabb
örvénylésbe zár,
tested bilincse,

gyönyörköröket
fest ágaskodó
bimbódra,
s harmatcseppekkel
öntözni majd öled,

most hozzám térsz
s elindul kezed,
reszketve , lágyan
szelíden kóborolni
vágyat ébreszteni bennem,

csókoljuk mindenhol
testünk bársonyát,
hagyd s hagyom kedvesem
barangoljon a szánk
s Te velem együtt… borzongjál,

~~~

Tűzliliom

Legszebb virág a kertemben
te vagy vadvirágaink szépe,
karcsú nyúlánk lángvörös,
olykor magányosan tündökölsz,

Te vagy a legszebb nekem,
ha a hajnali harmat fürdet,
a Te táncod a legszebb
a lengedező tavaszi szélben,

Tűzliliom meséld el magányod,
hogy ki és miért bántott,
mert még hiszek a csodákban
istentől eredő emberi jóságban,

Hiszek valami jóban szépben
a szerető gyengédségben,
a tavasszal daloló pacsirtában
a legszebb csillag mosolyában,

~~~

Himnusz a szerelemhez

Alakod köré fonom hangom
selyme beborít óv, mint
puha bársony takaró
a tél hidege nem bánthat már,

Neved féltve őrzöm szívemben
az idők kezdete óta vagy,
minden tavasz újra
virágba öltöztet nekem,

Zubogó vér áramlása ereimben
üzen, a reád talált nem várt
végtelen ünnep a hétköznapokban,
a szerelem himnusza vagy nekem,

~~~

Neked mondjam ?

Neked mondjam ? hisz' tudod
szemeddel ölelsz
csillogó, nevető fénnyel
átkarolsz...

Neked mondjam ? hisz' tudod
hangod simogatva járja szívem,
mint az őszi szél
az aranyló levelek között...

Neked mondjam ? hisz' tudod
felkorbácsoltad vérem
elég volt egy érintés tőled
s rabod lettem örökre...

Neked mondjam? hisz' tudod
ha kezem kezedbe tenném
hazudni többé nem mernék,
szerelmes vagyok ! , már' tudod

 

~~~vissza~~~