csiripelő ágak
csiripelő tavaszi ágak
apró gyémántok ragyognak
levél nincs még a fákon
de a virágok már fakadnak
sietős dolguk van tudom
hirdetni az élet örömét
megmutatni magát a világnak
elhagyja mind fába zárt börtönét
és felragyognak a kertek
szinte lángra gyúl a határ
mindenütt új élet serken
szirmokon táncol a napsugár
mintha szívemből bomlanának
mintha lelkem borulna virágba
úgy élvezem ezt a tavaszt
túl régen vártam a csodára
táncolni lenne kedvem
forogni csiripelő ágak alatt
had mondják csak akik látnak:
Nézd, micsoda őrült alak!
szirom-eső hullana fejemre
és illatával ölelne minden virág
akkor érezném igazán:
milyen csodás ez a tavaszi világ!
~~~
ölelésed
ölelésed furcsa vászon
betakar és körbevesz
ölelésed tiszta vászon
test-vonallal képet fest
fájdalmast
síróst
bánatost
színeset
szépet
boldogot
ölelésed ezüst vászon
simogat és eltakar
ölelésed arany vászon
andalít és felkavar
ringatós
ápolós
álmodós
andalgós
suttogós
dúdolós
ölelésed csillag vászon
sötét mélység-ragyogás
ölelésed érzés-vászon
bújj alá és rám találsz
~~~
úgy kell a Nő
mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek
...úgy kell a Nő...
mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés
...úgy kell a Nő...
mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei
...úgy kell a Nő...
mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek
...úgy kell a Nő...
félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk
...úgy kell a Nő...
~~~
Vágyam a Vágyad
hajadba túrok és keményen markolom
szemeidben a Vágy tüzeit lobbantom
érzed ahogy perzsel?
kipirul tőle a bőröd
duzzad az ajkad...
füledbe súgom a vágyam
hogy a testedben "halljad"
csókolsz mert a csókodat kívánom
ível a tested mert én csodálom
érzed a kezem?
beleborzong a bőröd
nyílik a szád...
engedelmes tested játék karjaimban
égő-vörös vágyat rajzolok Rád
már nem a gyengéd érintést kívánod
a vad és kegyetlen szenvedélyt várod
érzed ahogy semmivé válsz?
elszakadsz önmagadtól...
könnyű felhőként lebeg a tested
most megérted végre
hogy ezt az érzést kerested
nincs már akaratod
ahogy én akarom Te is úgy akarod
nincs más vágyad mint engem szolgálni
nincs más boldogság mint boldognak látni
~~~
nap-fényszilánk
falevelek között huppant a földre
égből szökött nap-fényszilánk
az avarra világító foltokat festett
és huncutul nevetve ugrott néha ránk
levélerek hálózata körénk sátrat feszített
szelíden óvni akart
és amikor hívatlan-léptek arra jártak
óvatos-védőn betakart
fényhálót szőtt a sárga óriás
ott álltunk arany-szálak között
de azon a délutánon
nem a Nap volt ami megkötözött
szemedben villantak nap-fényszilánkjai
szívembe fúródott mindahány
alig lüktetett már ereimben a vér
arcom sápadt volt és halovány
megérintettél...
kezed kezembe indaként fonódott
hírtelen átjárt az élet
szemem mámoros-kábulatban lecsukódott
láttam így is közeledni arcodat
ajkamra égi-fényeket csókoltál
azon a káprázatos délutánon
bennem napfénnyé változtál
~~~
megpattant
megpattant az égen valami kék sugár
felhőkről néz le ránk a ködös alkonyat
eltörtek mind a nap-szilánkok
elnyelte a csend a hangokat
csábít a sötétség
meleg és rejtélyes az este
és elnyúlik a föld felett
az éjszaka édes teste
megpattant az ég szövete
és a hanyatló napkorong
szikrákat szórt a magasba
ezen az különös alkonyon
sóhajtó széltől rezdülnek
az érzékek húrjai
és hogy nyílnak a virágok
szinte már hallani
szirmok közül szabadulnak
buja bilincs-illatok
átölelnek, körbefonnak
de mozdulni nem tudok
megpattant az égen valami kék sugár
Hold-sarlón hintáznak most az álmaink
eltörtek mind az igaz mondatok
hazudni kényszerítenek vágyaink
csend van bennem és hallgatok
a némaság ül velem egyedül
és hallom ahogy távolodva
egy angyal még nekem hegedül
~~~vissza~~~