Mindenekhez!

Zúgó szélben, vad viharban
óvom, védem léptedet,
vigyázok rád, nem hagylak el,
szeretetem átölel.
Ezt az egyet nem veheti
el embernek fia:
szívem mindig érted remeg,
soha nem lesz mostoha.
Kérem Istent, legyen veled,
könnyítse az utadat,
törölje el könnyeidet,
vidítsa az arcodat.
Szeretettel tekintsen rád,
az Ő jósága végtelen,
gondjaidhoz adjon erőt,
óvjon téged, gyermekem!

~~~

Látva lássanak

Létednek súlya
nyomja válladat,
gerincroppantó
néha e teher.
Nem hajolsz meg soha,
állsz egyenesen,
becsület, kitartás
vezérli utad.

Szívet melengető
nekem e tudat,
tántoríthatatlan,
erős ember vagy!

Maradj meg ilyennek
és soha ne feledd:
ha tükörbe nézel,
láthatod magad.
Szégyenérzet nélkül,
szálegyenesen
tekint rád vissza
tisztán, önmagad.

~~~

A te örömöd

Te láttad a szivárványt,
míg én csak néztem.
Színeit felfogni most
lelkem képtelen.
Addig magyaráztad,
festetted az eget,
míg színt kapott az íve,
s szárnyaltam veled.

~~~

Végleg

Vágyaim tengerén lelkem már fél,
zár nélküli ajtót csapkod a szél.
Szívemben felsejlő dallam zenél,
szerelmes szavad még bennem él.

Érzésem hulláma messze ragad,
nem segít észérv, sem tapasztalat.
Mi tegnap szép volt, ma távol marad,
csak gátat látok és magas falat.

 ~~~

Szavad súlya

Hol van, mondd hol
a régi tiszta tó?
Kiszáradt, eltűnt,
már nem biztató.

Ékes szép ígéret:
mind megkopott gyémánt,
csillagtalan estben
fagyos koppanás.

-Hallgatom-
érzem
miként hull szívemre:
keserű lélekkel
nézlek merengve.

~~~

Te vagy az!

Két szemed nevetett, karod átkarolt,
Szíved a szívemmel egymáshoz simult.
Léted csillagától lelkem boldog rég,
Szeretlek Édesem, áldjon meg az ég!

~~~

Nehéz a lét

Sorsod fölött elmerengsz,
mérlegeled, nézed.
Tenni kéne valamit,
de fáradt a kezed.
Hiába az ész szava,
a szív nem enged el,
vállad nyomja gondod,
mit hordozni kell.
Száraz szemmel
húrcolod, ám
súlyos e kereszt,
terhed, ha nehéz is,
bátran viseled.
Lelked felsóhajt,
hiába vár tavaszt,
burokba zártad
a magányodat.

~~~ 

A szó hatalma

Elszállt a szó
és nincs kegyelem,
nem nyílik többé már
virág nekem.
Lehet tavasz,
vagy gyönyörű nyár,
ha sötét köröttem
az egész világ.

~~~

Üres kézzel

Tévelyeg a sorsom
csapdája a mába.
Kihullt a kezemből
idegen világba.

 

~~~vissza~~~