Tiszta lappal
Új lapot nyitottam
Eltemetve mindent
Gyötrő, fájó múltam
Félre dobtam itt bent:
Szívemnek leghátsó
Eldugott zugába
Hogy, ne legyen bántó
Lelkem új ruhája
Kettéhasadt tükröm
A szemétbe dobtam
Emlékét nem őrzöm
Jobb, ha lángra lobban
Nem érdekelnek már
Sötét, kínzó vágyak
Új lapot nyitottam
S élek. Most a mának
~~~
Ahol Te vagy
Az életünk bárhogy is alakulna
Éljünk kastélyban vagy egy híd alatt
Sziklák között szűk barlangban lapulva
Már ott az otthonom ahol Te vagy
Ezt érzem én ha betakarlak este
S melléd bújva tiszta álmod őrzöm
Hajad selymében csillagport keresve
Hagyom hogy fejed vállamra dőljön
Ilyen nagyon még senkit sem szerettem
Ha nem volnál csak csupasz tenmagad
Akkor is boldog lennék melletted
Mert ott az otthonom ahol Te vagy
~~~
Örömhír
Hé emberek! Figyeljetek kicsit!
Hadd mondjam el még utoljára itt,
De úgy, hogy az ne fájjon senkinek.
Hallgassatok meg! S aztán elmegyek.
Hadd mondjam el, utolsó szó jogán
A jó hírt: hogy mégis van „azután”.
Nektek. Akik mindig szerettetek,
S én is szerettem élni köztetek.
Hadd mondjam el, hogy nem fájt úgy a vég.
Hogy kár volt félni éltünk éjjelét,
Mert haza tértem! Már itthon vagyok.
Itt béke van, és boldogság ragyog.
Hát szárítsátok fel a könnyeket!
Mert jó nekem. Ti is örüljetek!
Találkozunk még egyszer. Jól tudom.
Ezért legyen öröm az arcokon!
***
Most itt ültök ravatalom körül.
Bánatkehely, borospohár ürül
És körbeleng mindent a néma gyász.
Ne féljetek..! Van, aki rám vigyáz!
~~~
Elmondhatod
Nekem elmondhatod, ha bármi bánt
Mert nem szerettem így még senki mást
Lényedet oly mélyen belevéstem
Nincs erő mely szívemből kitépjen
Rég elmúlt már felettünk a tavasz
Mi új rügyet és levelet fakaszt
A nyarunknak is lassan vége már
De szerelmünk előtt nincsen határ
Ezért csak bátran mondd, ha bántanak
Ha rádborulnak csúf álnok szavak
Ha úgy érzed a rossz magába zárt
Nekem elmondhatod, ha bármi bánt